Nyelvválasztás:

Az évszak műtárgya

Termékek a Majolikatelep első korszakából


A hódmezővásárhelyi Majolikatelep 1912 és 1928 közötti, első korszakának termékein a helyi fazekashagyományok elemei mellett a szecesszió stílusjegyei, valamint az erdélyi népi kerámia hatása is fedezhető fel. A múzeum előcsarnokában Endre Béla, Kallós Ede, valamint Pásztor János által tervezett kerámiák láthatóak.

A 20. század elején, a Hódmezővásárhelyen élő művészek felismerték a népművészetben, különösen az ekkorra már haldokló helyi népi fazekasságban rejlő értékeket. Úgy gondolták, hogy ennek megmentésével és felhasználásával, európai színvonalú kerámiaművészetet teremthetnek. Endre Béla ötlete alapján 1912-ben megalakították a Művészek Majolika- és Agyagipar Telepét. Az alapító tagok – Endre Béla, Tornyai János, Rubletzky Géza, Weisz Mihály, Kallós Ede, Smurák József és Pásztor János – fejenként ezer koronával járultak hozzá az alaptőkéhez. Telephelyül a Hajda vendéglő épületét szemelték ki, és vették bérbe a várostól, amely közel volt mind az állomáshoz, mind pedig az újvárosi agyaggödrökhöz. A szükséges átalakítások után, 1912. május 1-én kezdődött meg a termelés 30 fővel. A gyárból kikerülő első munkák még hagyományos fazekastermékek voltak, melyek rövidesen kiegészültek a művészek által tervezett díszedényekkel, iparművészeti munkákkal, így például Medgyessy Ferenc kisplasztikáival.

A Telep első művészeti vezetője Endre Béla volt. A művészeknek itt új szakmát kellett tanulniuk, amelyben a helyi fazekasok szaktudására támaszkodhattak. Már az alakulás évében sor került az első, sikeres kiállítására Szegeden. A kiállítások sorában Makó következett, majd ugyanebben az évben Vásárhelyen is megismerhette a közönség a Telep munkáit. A környékbeli bemutatók után, 1913-ban indult el az országos kiállítások sora (Miskolc, Budapest.)

1913-ban a Telep szövetkezetté alakult, melynek célja az volt, hogy véget vessen a művészek közötti vitáknak és rendezze a jogköröket. A szövetkezet két igazgatója Kallós Ede és Smurák József lett. A gyár művészeti vezetője Endre Béla, őt e tevékenységében Tornyai helyettesítette, aki azonban év végén kilépett a vezetőségből.

1914-ben a háború már éreztette hatását a Telep életében is. Sorra hívták be katonának a korongosokat, majd 1915-ben pedig Smurák József igazgatót. Az irányítás a nehéz időszakban Endre Bélára hárult. A háború harmadik évében az üzem olyan súlyos helyzetbe került, hogy eladásának gondolata is felmerült. Végül Endre Béla 1917-ben a raktárkészlet kiárusításából fedezte a Telep adósságait, így mentve meg a teljes összeomlástól. A háború utolsó időszakában Endre mellett a katonaságtól visszatért Smurák tartotta életben az üzemet, aki 1919-ben aradi lakhelyét Vásárhelyre cserélve, megpróbálta teljes átszervezéssel fellendíteni a termelést. Az átalakítás része volt a kályhacsempék gyártásának bevezetése, a díszedények előtérbe helyezése a hagyományos fazekas termékekkel szemben. Szervezetileg az 1924-es részvénytársasággá alakulás segítette a kilábalást az anyagi nehézségekből. Az új részvényesek között Rudnay Gyula is megjelent, aki elismert tekintély volt a vásárhelyi művészek között, s gyakran kikérték véleményét a Telep ügyeivel kapcsolatban.

Termékek a Majolikatelep első korszakából
Termékek a Majolikatelep első korszakából

Az alapítókból a 20-as évek végére csak Pásztor János és Kallós Ede maradt kapcsolatban a Teleppel. Smurák József 1927-ben megvált a Majolikától, 1928. augusztus 12-én pedig meghalt Endre Béla. Az ekkor lezáruló első korszak termékein a helyi fazekashagyományok elemei mellett a szecesszió stílusjegyeit, valamint az erdélyi népi kerámia hatását is felfedezhetjük.

Nagy Vera
néprajzkutató


Eseménynaptár
« » 2017 május
ke sze csü szo va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4