Nyelvválasztás:

Az évszak műtárgya

Árpád-kori kard Hódmezővásárhely határából



A Hódmezővásárhely határában, eddig ismeretlen lelőhelyről előkerült, egykezes, 11–13. századi vaskard töredéke nemcsak önmagában érdekes régészeti tárgy, hanem számos kérdést is felvet.

Hazánkban az első egyenes kardok a 11. században jelentek meg a Magyar Királyság területére érkező német lovagok révén. Már Szent István testőrségében is szolgáltak idegen zsoldosok, akik jellegzetes, nagy kardgombbal ellátott, rövid, széles keresztvasú, széles pengéjű, egykezes kardot, úgynevezett normann típusú kardot viseltek.


Árpád-kori kard Hódmezővásárhely határából (töredék)
magántulajdon

Tehát az első magyar kardok egykezesek voltak, azonban a későbbi másfél-, vagy kétkezes típusok mellett ezek is közkedvelt fegyverek maradtak. Körülbelül 75–95 cm hosszúak voltak, és mintegy 1,5–2 kg-ot nyomtak. Kis méretük miatt gyors fegyvernek számítottak — bár ebben a tekintetben elmaradtak a szablyáktól, azonban azoknál masszívabbak, erőteljesebbek voltak — és két élük révén hatékony vágófegyvereknek bizonyultak.

Hódmezővásárhely forrásainkból ismert Árpád-kori történelmének legfontosabb eseménye az 1282-es hód-tavi csata volt. A félig kun származású IV. László királyunk, V. István magyar király és Erzsébet kun hercegnő fia, uralkodásának tizedik esztendejében a Magyar Királyság területén élő, és még éppen 10 éve uralkodott, amikor az országban élő, és még javarészt nomád életmódot folytató kunok felkeltek ellene, és pusztítani kezdték a Tisza–Körös–Maros vidékét. A király a mai Hódmezővásárhely határában, az emlékezetben hód-tavi csataként megőrzött ütközetben verte le a kunok felkelését, és kényszerítette békés letelepedésre őket.

A magyar és a kun seregek 1282 nyarán, valamikor augusztus közepe és szeptember eleje között ütköztek meg egymással Hód és Vásárhely határában. A magyar sereget a hagyomány szerint Borsa nembeli Lóránt vezette. A magyar haderő fő erőssége a lovasság volt, míg az Oldamur vezette kun sereg leginkább ütőképes részét az íjászok alkották. A csata három napig tartott, ami alatt a seregek négy alkalommal ütköztek meg. A magyarok és a kunok először Hód-mezején csaptak össze, majd a város déli határában található, ma Nagyszigetnek nevezett, vízzel körülölelt területen, ezt követően a Hód-tó északi partján, és végül a mindent eldöntő  összecsapásra már a mártélyi síkon került sor. A csatában IV. László serege legyőzte a kunokat és egészen a Kárpátokig üldözte csapataikat.


Szalay Ferenc: Kun László (1272–1290)
Vázlat a Hód-tavi csata emlékhelyén készített freskóhoz — részlet

A hód-tavi csatának hiteles régészeti nyoma a mai napig nem ismert. A korszak fegyverei is csaknem teljesen hiányoznak a Tornyai János Múzeum régészeti gyűjteményéből, ami nem véletlen. A középkorban a vasból kovácsolt fegyverek ritkák és rendkívül értékesek voltak, azokat általában depóleletekben vagy csataterek környékén találjuk meg. A kiállított példány sérült, törött. Az nem állapítható meg egyértelműen, hogy már sérülten került a földbe, vagy csak később tört el. A kardot a 11–13. században használhatták, felbukkanását hipotetikusan egy, a közelben lezajlott hadi eseményhez köthetjük, ami lehetett akár a hód-tavi csata valamelyik ütközete is. Mivel magányos leletről van szó, melynek nem ismerjük a pontos lelőhelyét, ezért a tárgy eredetére vonatkozó felvetéseket sajnos nem lehet igazolni.

A tárgy adatai
A penge hossza (töredék): 35 cm, a penge szélessége: 4–5,3 cm, a markolat hossza: 9,5 cm, a markolat szélessége: 1,4–2,7 cm, a keresztvas hossza: 16 cm, a markolatgomb szélessége: 6,3 cm, a markolatgomb magassága: 2,6 cm.
A kard Galli Kálmán tulajdona.

Összeállította: Csányi Viktor

 


Eseménynaptár
« » 2021 február
ke sze csü szo va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
1 2 3 4 5 6 7