Nyelvválasztás:

A festőművész gyűjteményéből gyarapodott a múzeum

Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész néprajzi magángyűjteményének negyvenegy darabjával – kerámiákkal és faragott tárgyakkal – bővült a Tornyai János Múzeum néprajzi gyűjteménye.

Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész néprajzi magángyűjteményének negyvenegy darabjával – kerámiákkal és faragott tárgyakkal – bővült a Tornyai János Múzeum néprajzi gyűjteménye.

A nyolcvanadik évét betöltött mester fiatalkora óta gyűjtötte feleségével közösen a butellákat, korsókat, mángorlókat, amelyekkel lakását díszítette, otthon érezte magát közöttük, sőt a citerákat saját maga is pengette. Gyűjtőmunkájával olyan nagy elődök útját folytatta, mint Tornyai János, vagy Endre Béla, akik a múlt század elején nagy szerepet vállaltak a vásárhelyi múlt hagyatékának megmentésében.

A kulturális értékek megőrzésének, az eljövendő generációknak való átadásának felelőssége motiválta a Hézső házaspárt a népi tárgyak gyűjtésekor. Egyes darabok vásárlással, mások ajándékként kerültek birtokukba. A gyerekek is hoztak az iskolába otthon már megválni rendeltetett tárgyakat, mert tudták, hogy a tanár bácsi szereti a vásárhelyi fazekasok régi termékeit, de a családtagok is segítettek a gyűjtést.

A múzeum részére Terendi Viktória, a közgyűjtemény néprajzkutatója vette át a tárgyakat, amelyeket a múzeum korábbi munkatársával, Nagy Verával együtt válogattak ki. A múzeum néprajzi gyűjteménye most olyan darabokkal gyarapodott, amelyek tudományos szempontból hiánypótlónak számítanak.

Trendi Viktória a különleges darabok között emelte ki a lófejes faragással díszített citerát, amelyeken bár húrok már nincsenek, viszont az előzetes tisztítás során felszínre került a hangszer eredeti festése. Szakmai szempontok szerint is különlegesnek számít a fehér mázas, kék mintázatú csúcsi butella, s szintén ritkaság az 1800-as évek elejéről származó, a kerámiából készült „csigacsináló”, amely törékeny konyhai eszköz volta ellenére megmaradt az utókornak. A Hézső gyűjteményből érkezett a múzeumba az az 1820-as datálású kerekbutella is, melyet immár a közgyűjtemény legrégibb butellájaként tarthatunk számon.

A múzeumi gyűjtemény ezzel ismét egy festőművész magángyűjteményének ékes darabjait fogadta be, akárcsak 113 éve, amikor Tornyai János adta át kincseit, amelyek március 31-ig még megtekinthetők a Tornyai, a gyűjtő című tárlaton.

 

Eseménynaptár
« » 2024 április
ke sze csü szo va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5