Igazságot szeretettel. Glattfelder Gyula püspök a románok szerint Horthy Miklós ügynöke volt

A Csanádi egyházmegye élére történt kinevezésekor harminchét éves Glattfelder Gyula a világ egyik legfiatalabb püspökeként lépett szolgálatba. Ő az első Csanádi főpásztor, akinek – Trianon következtében – Szeged a székhelye, s nevéhez fűződik a szegedi dóm fölszentelése, a püspöki székház és a papnevelő intézet megépítése. Bár kiutasították Románia területéről, olyan nagy formátumú személyisége volt kora katolicizmusának, hogy élete végén kalocsai érsekké is kinevezték, sőt a magyar kormány esztergomi érsekként és hercegprímásként, vagyis a magyar katolikus egyház fejeként is szívesen látta volna.

Az iparos polgárcsaládban született Glattfelder Gyulát (1874-1943) 1896 októberében szentelték pappá. Tudományos munkásságára tekintettel mindössze harmincnégy évesen a budapesti egyetem teológiai fakultásának nyilvános rendes egyetemi tanára lett. A fiatal professzor oktatói karrierje nem tartott sokáig, hiszen alig több mint két évvel később Ferenc József a Csanádi püspöki méltóságot adományozta neki.

Glattfelder Gyulát 1911. március 18-án nevezték ki a Csanádi egyházmegye élére. Május 14-én szentelték püspökké, főpapi székét egyházmegyéje központjában két héttel később foglalta el. Főpásztori jelmondata: Iustum amore! – azaz: Igazságot szeretettel! Nehéz időszakban volt Csanádi püspök: előbb az első világháború megpróbáltatásai, majd az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása jelentettek nagy kihívást. Megszűnt a történelmi Magyar Királyság, s a trianoni állam területén a Csanádi egyházmegyének mindössze töredéke maradt. Ráadásul Temesvár, a püspöki székhely – s így az egyházjogi előírásoknak megfelelően maga a főpásztor is – Románia területén volt.

A Csanádi püspökség területének hatvanegy százaléka (24 963 négyzetkilométer) került Romániához százötvennégy plébániával és több mint félmillió hívővel. Az újonnan létrejött délszláv államban püspökségünk huszonhat százaléka (9387 négyzetkilométer) maradt. Az ott élő több mint kétszázezer katolikus lelkipásztori ellátását hatvankét plébánia végezte. A trianoni Magyarországot mindössze az egyházmegye területének tizenhárom százaléka (562 négyzetkilométer) illette. A harminchárom magyarországi plébánián működő papság százkilencvenezer hívőt szolgált.

A román impérium alá került Temesvár püspökeként Glattfelder Gyula mind a római katolikus egyház érdekei mellett, mind a magyar nemzetiséget ért sérelmek ellen fölemelte a szavát a szószékről és a hírlapok hasábjain egyaránt. Emiatt igencsak népszerűtlenné vált a román ortodox egyházat pozícionálni és a magyar kisebbséget megbéklyózni igyekvő román hatóságok szemében. Az egyik korabeli bánsági román újság már 1920 novemberében Ki Horthy ügynökeivel! címmel közölt írást, amely kifejezetten a Csanádi püspök ellen irányult. A cikk szerzője arra kérte a román kormányt, illetve a katolikus egyház központi szervét, az Apostoli Szentszéket, hogy „mentesítsen bennünket e főpap jelenlététől Temesváron” hiszen – mint írta – „a püspöki ruha alatt nem csupán Horthy ügynökségének egy utálatos alakja rejtőzik, de a magyar irredentizmus propagandistája is”.

Glattfelder püspök 1921 júliusában egyik pásztorlevelében nyíltan szembefordult a román agrárreform intézkedéseivel, a magyar egyházi iskolák anyagi alapját – ezzel létét – fenyegető voltuk miatt. A román kormány ettől kezdve még határozottabban követelte Rómától leváltását. Végül 1923 márciusában a román hatóságok egyszerűen kiutasították az ország területéről a püspököt. (Jellemző a Glattfelderhez való hivatalos román viszonyulásra, hogy kiutasításának és az azt megelőző sajtókampánynak a történetét – már a magyarországi rendszerváltozás és Ceaușescu romániai diktatúrájának bukása után is – csak álnéven merte publikálni a jeles aradi történész, Glück Jenő.)

Az Apostoli Szentszék az egyházmegye Romániához csatolt területének vezetését a német származású Pacha Ágoston temesvári kanonokra – mint kinevezett apostoli kormányzóra – bízta. Nem sokat kellett azonban várni a helyzet végleges kánonjogi rendezésére. XI. Piusz pápa ugyanis Solemni conventione kezdetű apostoli konstitúciójával 1930 júniusában a Romániához került részen létrehozta a temesvári püspökséget, amelynek élére a már említett Pachát nevezte ki. Az új főpásztor gyorsan megszervezte az új egyházmegye területét, létrehozván nyolc főesperességet és tizenhat esperesi kerületet.

A főpapi székvárosából elűzött Glattfelder Gyula Csanádi püspök előbb a makói püspöki rezidencián, illetve a budai Szent Imre Kollégiumban lakott, majd a szegedi katolikus tanítóképző intézetben rendezte be egyházmegyei központját. A pápa 1923-ban engedélyezte számára, hogy elhagyja püspöki székhelyét, amelyet a szentatya 1925-ben ideiglenesen, 1931-ben pedig véglegesen Szegedre helyezett.

A trianoni békediktátum utáni években több, az egyházmegyéjével együtt az országhatárokon túlra került főpap hagyta el – mindig az adott utódállam hivatalos szerveinek nyomására – székhelyét (például Batthyány Vilmos nyitrai püspök, Papp Antal munkácsi görögkatolikus püspök), de nekik le kellett mondaniuk a méltóságukról. Csak Glattfelder Gyulának volt lehetősége püspöki székét megtartania, sőt egyházmegyei székhelyét is módosítania. Mindez a katolikus egyház római vezetésének iránta megnyilvánuló bizalmát és megbecsülését is kifejezte.