Csernus Tibor (1927–2007)

1927 június 28-án született Kondoroson.

1935 Családjával együtt Budapestre költözik. Apja, aki hosszabb munkanélküliség után géplakatosként dolgozik, műkedvelő festő is.

1943 A budapesti Iparrajziskola grafikai szakán tanul, közben nyomdai litográfus-tanoncként dolgozik.

1944 Beiratkozik az Iparművészeti Iskolába.

1945 Munkaszolgálatosként orosz hadifogságba esik.

A háború után folytatja tanulmányait az Iparművészeti Iskola (később Iparművészeti Főiskola) grafika szakán.

1946–1952 A budapesti Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanul, mestere Bernáth Aurél. Még főiskolás korában, 1952-ben festészeti munkásságáért megkapja a Munkácsy-díjat. Diplomamunkája: A Landerer nyomdában kinyomják a 12 pontot (olaj, vászon, 160x210 cm).

1953 Derkovits-ösztöndíjat kap.

1953–1964 Festői munkásságának első időszaka. A posztimpresszionista kezdetek után fokozatosan kialakul „szürnaturalizmusnak” elnevezett sajátos stílusa, amelynek híre informális úton terjed a fiatal festők között. A festés mellett könyvillusztrálással és plakáttervezéssel foglalkozik.

1957–1958 Első párizsi tartózkodása. Festészetét a franciaországi művészeti hatások jelentősen inspirálják és szürreálisabb irányba fordítják. Hazatérése után 1964-ig nem kap útlevelet. 1960 és 1964 között semmilyen kiállításon nem szerepelhet.

1963 Grafikai illusztrációs munkásságát Munkácsy-díjjal ismerik el.

1964 Festményeinek kiállítására másodszor utazik Párizsba, ahol letelepedik és feleségével együtt megkapja a francia állampolgárságot. Grafikai munkákból él, majd az 1970-es évektől intenzívebben fordul a festészet felé.

1967 Premio Lissone kitüntetést kap Olaszországban.

1973 A párizsi Claude Bernard Galériával való kapcsolatának kezdete. A hetvenes évek elején egyéni felfogású hiperrealista képeket fest, amelyek fokozatosan átívelnek az elsősorban bibliai és mitológiai témákat feldolgozó „caravaggizmusnak” nevezhető korszakába, amely meghozza számára a nemzetközi áttörést. A Párizsban, Chicagóban és New Yorkban megrendezett egyéni kiállításai igazolják és megerősítik növekvő sikereit. Ettől az időtől kezdve egyre több kiállításon szerepel, mindenekelőtt Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Államokban.

1986 A Francia Köztársaság Chevalier des Arts et Lettres kitüntetésével tisztelik meg.

1989 Nagy retrospektív kiállítása nyílik Budapesten, a Műcsarnokban (45 mű), a festő jelenlétében.

1997 Magyar állami kitüntetésként Kossuth-díjat kap, amelyet Párizsban vesz át.

2005 A németországi Bad Frankenhausenben, a Panorama Museumban 65 műből álló kiállítást rendeznek 1970 utáni festményeiből.

2006 Életmű kiállítása nyílik Budapesten a KOGART Házban a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány rendezésében.

2007 szeptember 7-én hunyt el Párizsban.

2009 A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány megvásárolja a teljes művészi hagyatékot és hazahozza a párizsi műterem berendezését, melyből szeptemberben állandó kiállítás nyílik az Andrássy úton.