Nyelvválasztás:

A Tornyai János Múzeum története

A Tornyai János Múzeum története több mint száz éves múltra tekint vissza és Hódmezővásárhely és térsége rendkívül gazdag régészeti, néprajzi, helytörténeti emlékeit, képző- és iparművészeti alkotásait mutatja be.

A múzeum alapítását megelőzően a városban az egyetlen múzeumi jellegű gyűjteménnyel a főgimnázium rendelkezett. Ennek anyaga jórészt Szeremlei Sámuel lelkész irányításával, a gimnázium tanárai által végzett ásatásokból kikerült régészeti leletekből állt. Népművészet iránti érdeklődésük révén a városban élő festőművészek – Tornyai János, Endre Béla – kisebb-nagyobb néprajzi gyűjteménnyel rendelkeztek.

A múzeumalapítás lehetőségét az 1904-es ipari és mezőgazdasági kiállítás teremtette meg. Tornyai javaslatára a szervezők úgy döntöttek, hogy egy „csevegőszobával” egészítik ki a kiállítást, ahol képzőművészeti és néprajzi tárgyakat láthat a közönség. Az anyag összegyűjtését a festő útmutatásai alapján Kiss Lajos, a későbbi jeles néprajzkutató végezte. Festett bútorok, hímzések, kerámiák, céhes emlékek gyűltek össze 159 felajánló jóvoltából. Az országosan ismert szaktekintélyek véleményének és a helyi művészek ösztönzésének köszönhető, hogy a kiállítás bezárása után a város vezetői az anyag egyben tartását szorgalmazták a helyi múzeum megalapítása céljából.

A 159 kiállító közül azonban mindössze heten engedték át néprajzi tárgyaikat a leendő múzeum gyűjteményébe. Így Kiss Lajos csak ezt követően fogott hozzá a Városi Tanács megbízásából ahhoz a gyűjtéshez, amely megalapozta a múzeum anyagát, s amelynek során több mint 600 tárgyat gyűjtött egy év alatt. Ezeket Tornyai János lakásán, a kaszárnyában helyezték el. A Városi Tanács 1905. február 15-én hozta meg döntését a múzeumalapítás ügyében. Ez az időpont tekinthető a múzeum születésnapjának.

A gyűjtemény jellegéből adódóan kezdetben Néprajzi Múzeumnak nevezték a városi múzeumot. Kiss Lajos újságcikkekkel, olvasóköri előadásokkal próbált kedvet csinálni az adakozáshoz. 1906-ban Tornyai János saját, 252 darabból álló néprajzi gyűjteményével gyarapította a múzeum anyagát. 1907-ben a múzeum számára három bérelt szobát biztosított a város, melyeket a közel ezer tárggyal Kiss Lajos rendezett be, s október 20-án a közönség előtt is megnyitották.

A városi vezetésnek azonban nem vált szívügyévé a múzeum, végleges helyet hosszú ideig nem kapott, a bérelt helyekre való gyakori költöztetést a műtárgyak megsínylették, Kiss Lajos pedig anyagi ellenszolgáltatás nélkül, lelkesedésből végezte munkáját 1908-ig, amikor hivatalosan kinevezték a múzeum őrévé és csekély tiszteletdíjat állapítottak meg számára.

1910-ben a múzeum bezárt, ugyanis szekrények nélkül a tárgyak elhelyezése nem volt biztonságos. Kiss Lajos ezt az időszakot a vásárhelyi tálasság tanulmányozására fordította. A szinte évenkénti költözködés, a támogatás hiánya arra késztette, hogy 1912-ben elfogadja a számára felajánlott állást a nyíregyházi múzeumban.

Jelentős fordulat következett be a múzeum életében 1914-ben, amikor a város, állami pénzen (65 000 korona) megvette az addig mostohán kezelt múzeumi gyűjtemény és a közkönyvtár számára a Ferenc József sugárút 14. (ma: Dr. Rapcsák András u. 16.) számú dr. Imre József-féle egyemeletes házat. Végleges megoldást azonban még ez sem hozott, mert több más intézmény is működött az épületben, egy részét bérlők lakták, a háború kitörése miatt pedig a tervezett átalakítások nem valósulhattak meg.

A gyűjtemény sorsában érdemleges változás – szakszerű feldolgozás, bemutatás - nem történt 1928-ig. Ekkor Cs. Sebestyén Károly rendezett kiállítást az anyagból. A múzeum keretein belül folyó régészeti tevékenység 1929-ben indult meg, amikor Banner János a szegedi egyetem tanára ásatásokat kezdett a város határában. Kökénydombi ásatásán olyan gazdag és nagy jelentőségű neolit kori telepet tárt föl, melynek anyagával megvetette a régészeti osztály alapját. A restaurált leleteket már a következő évben kiállításon mutatták be.

Míg a néprajzi gyűjtemény fejlődése ebben az időszakban stagnált, addig Banner Jánosnak köszönhetően a régészeti gyűjtemény látványos mértékben növekedett, s jelentős hírnévre tett szert, amit a külföldi kutatók, köztük Gordon Childe 1938-as látogatása is jelez. A régészethez kapcsolódik a múzeum első kiadványa, Banner János 1940-ben megjelent Hódmezővásárhely története a honfoglalás koráig című munkájának első része: A legrégibb időktől a bronzkor kialakulásáig.

A képzőművészeti gyűjteményt 1936-ban Tornyai János hagyatéka alapozta meg. 1936. szeptember 26-án halt meg a festőművész, s halála előtt ajándékozási szerződéssel, munkásságának jelentős részét kitevő 923 művét a városnak adományozta.

A múzeum a háború után, 1946-ban vált önállóvá, költségvetéssel és személyzettel. A múzeum igazgatójának dr. Galyasi Miklóst nevezték ki. Színes egyéniségének köszönhetően pezsgő kulturális élet színtere lett a múzeum, s ez hozzájárult ahhoz, hogy a Képzőművészeti Főiskola művésztelepi gyakorlaton levő növendékei közül többen – Németh József, Kajári Gyula, Szalay Ferenc és mások – itt telepedtek le.

A múzeum a költözések sorozata után végleg visszakapta a Szántó Kovács János utcai épületét, sőt megkapta a mellette lévő épületet is, annak államosítása után. 1949-ben elkészült A neolit kortól a honfoglalásig című régészeti kiállítás, melyet Ortutay Gyula nyitott meg.

Az intézmény 1951-ben vette fel Tornyai János nevét, s ebben az időszakban vált fő profiljává a képzőművészet. Városi galéria híján a képzőművészeti élet központja lett. 1954-ben nyílt meg az első Vásárhelyi Őszi Tárlat, amely azóta is minden évben a legnagyobb látogatottságú, országos jelentőségű időszaki kiállítása az intézménynek. A képzőművészeti gyűjtemény az elmúlt évtizedekben elsősorban e tárlat anyagából történt vásárlásokkal gyarapodott. Ugyancsak ebben az évben nyílt meg a múzeum állandó népművészeti kiállítása is.

A helytörténeti anyag nyilvántartása 1963-ban kezdődött meg. A gyűjtemény kiemelkedő jelentőségű csoportját a helyi céhemlékek alkotják. Újabb régészeti kiállítás 1969-ben nyílt Az újkőkor és rézkor művészete címmel, ahol olyan világhírű leleteket mutattak be, mint a Kökénydombi Vénusz, Kökénydombi Oltár, Szegvár-Tűzkövesi Sarlós Isten. Ezt a kiállítást több mint harminc évig láthatta a közönség, 2005-ben Hétköznapok Vénuszai címmel újult meg. 1990-től kisebb néprajzi kiállítás adott ízelítőt a város népművészetéből. A múzeum külső kiállítóhelyei küzül legkorábbi a Csúcsi Fazekasház, amelyet Vékony Sándor fazekas lakhelyéből és műhelyéből alakítottak ki 1974-ben. 1975-ben nyílt meg a Kopáncsi Tanyamúzeum, amely eredeti berendezésével a vásárhelyi kisparasztságnak állít emléket. Az Alföldi Galéria 1985 óta állandó kiállításán mutatja be az Alföld képzőművészetét a 19. század közepétől a 20. század közepéig. Erzsébeti úti szélmalom.

A fotógyűjtemény kiemelkedő részét alkotja Plohn József 1615 darab üveglemezre készített néprajzi, helytörténeti jellegű felvétele, melyeket a fényképész a századforduló környékén készített. A múzeum 140 ezer régészeti, közel 9 ezer néprajzi, 8500 helytörténeti és 3700 képzőművészeti tárggyal rendelkezik.

2009-ben a múzeum ideiglenesen kiköltözött a Dr. Rapcsák András úti épületből, hogy a felújítást követően új, a 21. század igényeinek megfelelő körülmények között működhessen tovább.

Eseménynaptár
« » 2017 december
ke sze csü szo va
27 28 29 30 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
1 2 3 4 5 6 7