Templom története

A helyszín

Városunk attól fogva, hogy a lakosság Újváros déli szélétől zártabb helyre, a Hódtava délkeleti partjára, vagyis a mostani területre költözött át, otthagyván középkori szilárd építésű templomát, nem építhetett más anyagból új templomot, mint fából és sárból, aminek emlékét a szájhagyomány is megőrizte. Ebben imádták tehát eleink a Mindenhatót, melynek szegényes és szerény falai a vízparton állottak, a mostani templom közelében. Csak mikor a törököt kiverték tőlünk, és a Rákóczi fölkelés is az 1711-dik évben véget ért a szatmári béke alapján, gondolhattak arra eleink, hogy Isten dicsőségére szilárd anyagból állítsanak az eddiginél méltóbb hajlékot.

A torony építése (1713-1714)

Két év alatt készült el téglából szilárdan a torony a Hódtava partján, a fatemplomot környező temető szélén, az ekkor tájon Európa szerte leginkább elterjedt román stílben, melynek formájára számtalan torony áll fenn ma is, főleg az Adriai tenger partján.

Bonyodalmak a torony építésében

Még be sem fejezhették kellően az építést, mert a torony csak ideiglenes tetőt kaphatott, mikor váratlanul ismét nyugtalan és háborgós bonyodalmak következtek, melyek a további építkezést és az egyházi fejlődést egy időre megakasztották. Károlyi és Schlick nem tudták eligazítaní a vitás kérdést, hogy melyiké legyen tulajdonképen Vásárhely. Schlick a királlyal eltiltatta Károlyit attól, hogy Vásárhelytől földesúri adót szedessen, a várost is egyenesen eltiltotta ettől és utasította, hogy ha Károlyi mindezek ellenére rajta mégis követelődznék vagy erőszakoskodnék, forduljon oltalomért és segítségért a szegedi katonai parancsnoksághoz. A város tehát ezzel rendezve látta a földes uraság kérdését.

A templomhajó építése

A város a templom falait, melyeket a csak nemrég készült toronnyal egy épülettestbe foglalt össze, teljesen elkészíttette, tető alá hozatta s hamarosan még a bírák neveit megörökítő emléktáblával is ellátta, bár egyébként a belső berendezésnek még sok híja volt. A templom kisebb gyülekezet számára készült: szélessége 6, hossza 16 öl a torony stílusában, szilárd bolthajtásra; szűk volta csakhamar nyilvánvaló is lett, pár évtized múlva már kibővítéséről gondoskodott az egyház. Ez alkalommal a portikusok is elkészültek, de kisebb méretek szerint, mint később; az ajtók, valamint a harangok is csak 1723-ban rakattak fel, ülőszékek ideiglenesek voltak, a karzatok merőben hiányoztak.

A toronyóra és a Rákóczi-csengő

A derék Lenthi Pál lelkipásztor mindezt már nem érte meg, mert még az év folyamán meghalt. Schlick maga is ugyanekkor őseihez költözött. Károlyi egy pár év múlva a torony számára 200 frtért átengedte nagyecsedi kastélyának, mely korábban Rákóczié volt, óráját és csengőjét, melyet 1725-ben tettek fel új helyére. Pár év múlva ugyancsak Hölbling kiépíté a torony végleges tetejét, és azt gombbal látta el, melyet azonban 1742-ben újjal cseréltetett ki az egyház.

Rákóczi-csengettyű: 6 kg-os, 22 cm alsó átmérőjű, ismeretlen öntő öntötte ismeretlen évben, felirata és díszítménye nincsen, koronája akasztós. Erről kapta nevét a Csengettyű utca.

A kerítés építése

Az erdélyi templomokhoz hasonlóan a lőrésekkel ellátott védfalat a bírák 1741-42-ben, az akkor kezdődött nagy háborútól való féltőkben rakatták.

A védfal méretei

A templomkerítést gyulai kőművesek építették, hossza 104 öl, szélessége 2,5 láb. Falát 43 oszloppal erősítették meg.

A szószékkorona hangvetője

Kiss Lajos a Vásárhelyi művészélet (1957) című könyvéből kiderül, hogy Tornyai János festőművész volt a szószékkorona restaurátora. 1904-ben Hódmezővásárhelyen nagyszabású kiállítás szerveződött. Valószínűleg épp e kiállítás előkészületeinek idején láthatta meg az új gimnázium padlásán kallódó, darabjaira hullott, szürkére átfestett darabot. Az egyház átadta neki a koronát, amelyet ő rendbe hozott, majd műtermében felállított. A szószék hangvetőjének tetejére is felkerült a jeles személyiség neve és a helyreállítás ideje: „Renoválta Tornyai János Festő 1904 Ref. Ó-templom katedrája H.M.V.”

A szószék és a szószékkorona felirata

„A kathedra maga egyszerű és téglából rakott.” „A korona homlok részén e fontos Bibliai mondat olvasható: „Esa. LVIII. V. 1. Kiálts tellyes / torokkal meg ne szünnyél / mint a trombita emeld fel / a te Szódat és mond meg az / én népemnek az ő bűnöket és / a Jákób házának az ő hamisságok[a]t” Belől a korona mennyezetén: „Ezech. III. V. 17. 18. 19. Ha én mondandom az hitet / lennek: Halállal halsz meg és te ötet meg nem inted és nem / szóllaszsz neki intvén ötet hogy hitetlen az Istentelen / Úrától el távozzék, hogy éllyen. Embernek fia – őr állóul adtalak én tégedet az Izrael házának: h / ald meg azért az én számból az én beszédemet, és intsd meg őket az én nevemben.”

A nyugati és az északi karzat

A két, mennyezettel építendő kórus elhelyezkedéséről sajnos nem írnak az 1732-ben kötött szerződésben. Szél Sámuel lelkész 1848-ban készült Emlékirata pontosítja a karzatok helyét és készítésük sorrendjét. Megemlékezik továbbá egy korábbi, 1732 előtti karzatról: „Kar, úgy látszik csak egy és az is kicsiny épült először: hanem, szaporodván szembetűnően a nép már 1732ben ez az első kis kar is nagyobbíttatott, másik is húzatott a templom hosszába, a kathedrával által ellenbe és mindkettő máig [1848] fenn álló formájában elkészíttetett, a torony felöli karon olvasható.

A keleti karzat

A harmadik, keleti karzat építéséről is megemlékezik Szél Sámuel írása. „A harmadik kar épült az Egyháznak 1766 januarius 22ik ezen határozatára: „A kathedrának jobb oldala felöl napkeletre egy karocska készíttessék, mely az Oskolai deakokat és gyermekeket béfoghassa” „Mindegyik kar eleje sűrű oszlopzatos keskeny táblákból van összeállítva a régi idő ízlése szerint, és mindenik táblán külön többnyire növény alakok vannak festve, mind e mai napig meglehetősen megmaradt színekkel, mely alakokon egy kis figyelem után az a meglepő, hogy oly sok közt, mennyi a három karon látható, egymással egyező nem találtatik. A karok alja koczkás deszkázat, s minden koczka más színes figurával”

Papok padja

Az 1732-ben készült és a református templomban maradt papok padja sorsának megváltozásában Kiss Lajos néprajzkutató játszott fontos szerepet. „Szeptember vége felé járt az idő, mikor egyszer, esküvő alkalmával bementem az öreg templomba. Az északi oldal cintermében megláttam a régi papok padját. Hallottam már akkor Tornyairól, miként kaparta le bicskával a szószék koronájáról a szürke festéket, mellyel befestette az egyház a színes szószék tetejét, és amely most hajdani szépségében ékesíti a Tornyai műtermét. Örömmel siettem közölni felfedezésemet Tornyaival, aki másnap megnézte a templomi padot, és azonnal kérvényt adott be az egyházhoz a papok padja, továbbá az Úrasztalának és a keresztelő medencének részére való átengedéséért, mert ezek is megvoltak az egyház padlásán.”

A vaskarzatok építése

Az 1891–1892-es egyházgyűléseken hónapról-hónapra sürgették az „ó-templom belsejének” felújítását. „Lelkész [Szeremlei Sámuel] bemutatja a Magyar Épület és Műlakatos Gyár Rt. (Budapest) pótajánlatát a templomi karzat vasszerkezetére, melyben a költség előirányzat összegének 5%-át leengedik”. Az Építtető Bizottság „[…] az 1891/407. sz. megbízatás folytán az ó-templomban felállítandó szószékre és Úrasztalára Csepregi János budapesti asztalossal új tervet készíttetett, mely fenyőfából tölgyfa borítással 1950 frt-ba kerülne, s ez az összeg a jövő évben is fizethető, bemutatja a tervet a nevezett asztalos leveleivel együtt, melyekben ez azt is kijelenti, hogy terveit átengedni más mester vállalkozása alá nem hajlandó.”