Tanulmányok a templomról

Az új-templom építéséről

Az 1720—1-ben épített templom, minthogy a lakos­ság gyorsan szaporodott, nem sokára szűknek bizonyult a vallásért lelkesülő egyháztagok befogadására; s ezen a bajon sem a karzatok szaporításával, sem a portikusok ujabb meg ujabb bővítgetésével nem lehetett gyökeresen segíteni, annyival kevésbé, mert Mária Terézia kormá­nyától végre még erre sem kaptak engedélyt. Így érlelő­dött meg az a szándék, hogy a város Uj-utca tizedében egy egészen uj templomot építsenek. E célból 1789.-ben kérvényt nyújtottak be a helytartó-tanácshoz, mely azonban azt elutasította. Mindamellett az egyház egy év múlva ismét elhatározta az építést, e célra telkeket kért a földes urtól, s miután nem kapott pénzen vásárolt, a híveket pedig önkén­tes adakozásra hívta fel. Másik évben (1791.) a vármegye kiadta az építési engedélyt s Vertics megyei mérnök elkészíté a templom tervet és költség-előirányzatát, mely a gyalog és szekeres napszámokon kívül 16202 frt-ra rúgott; az egyház azonban nem ezt, hanem Fischer Bol­dizsár kecskeméti kőműves tervét és költségvetését fogadta el, kivel 1792, ápr. 29-én szerződött a vállalatra s néhány hét múlva az építést meg is kezdette, mely körül Szomor Ferenc bíró, Kecskeméti József gondnok és Kis András lelkész fáradoztak legtöbbet. 1794 máj. 28-án a templom gombját is feltették, melybe az öreg Szőnyí Béniámin ny. esperes emlékversét zárták bele. Egy év múlva a torony gombját is (12 akós) feltüzték. Másik évben, t. í. 1796-ban, már meg is kezdték az ístenítíszteletet a templomban, mert az uj lelkész, Bereczk Péter, megérke­zett, bár a belső berendezés merőben ideiglenes volt még. A végleges berendezés elkészítésére még három év kellett, mikor is a szószék és a padok helybeli mesteremberek által díszesen elkészíttettek. A hatalmas és szép építmény 1799. május 19-én páratlan fényes és vidám ünnepségek s a hívek örvendezése közben felszenteltetett, kik az építés egész ideje alatt nemcsak jókedvű adományaikkal, hanem ingyenes gyalog és szekeres napszámokkal is működtek közre. Az építés mintegy 45000 r. frt-ba került, nem számítva a gyalog és szekeres napszámokat s a torony sétálóját és óráját, melyeket a város fizetett. Mind a templom, mind a torony zsindely tetőre készült, melyet csak később cseréltek fel tüz-álló szilárdabb anyaggal, — legutoljára 1887-ben, mikor az egész toronytető megujíttatott s rézzel fedetett be. Az orgonát 1838—40-ben önkéntes ajánlatokból szándékolták elkészíttetni, de mivel ezek a szükséges költségeket nem fedezték, e célra mintegy 10 ezer frt-ot még kirovások utján szerzett be az egyház. Létesítése körül legtöbbet Gál Dániel lelkész fáradozott. Az ur-asztalát és ennek urvacsorai drága térí­tőjét Nagy András János és neje bőkezű adományából 1898.-ban készíttettük. A templom egész belseje pedig 1897.-ben restauráltatott, midőn az — jobbára néhány buzgó hitsorsosunk önkéntes adományaiból, fémkeretü uj ablakokkal s szélfogókkal láttatott el, az ülőszékek alja kipadlóztatott, a közök terrazzóval kirakattak, uj papi szék készíttetett, az űlőszékek, szószék, orgona ujonan kifes­tettek stb. összesen mintegy 18 ezer korona költséggel.

Az új-városi templom építéséről

A város területi nagyobbodásával s a hívek számá­nak szaporodásával idők múltán nyilvánvalóvá lett, hogy a fentebbi két templom az egyháztagok lelki szükségeinek ellátására s a vallásosság kellő mérvű ápolására és fej­lesztésére nem elegendő, annál kevésbé, mert a kor szel­leme s a nagyobb városokból kiáradó társadalmi, anya­gias és erkölcstelen irányzatok ellenséges indulattal támadtak az egyház s a közönség régi jó szokásai és hítelveí ellen s a romlatlan és tiszta népélet eddigi szilárd alapjait megbontani és felforgatni törekedtek. Mind ez egyházunkat arra indította, hogy a nála letéteményezett krisztusi javak megoltalmazása érdekében fokozottabb tevékenységet fejtsen ki s templomai számát is a szük­séghez képest szaporítsa, hogy legyenek azok a hit és tiszta erkölcsök védő bástyái, mint meg-annyi várak, melyek körül kell gyülekezniök egyetértő lélekkel azok­nak, kik református vallásunk és a tiszta erkölcsök kin­cseit megtartani akarják, hogy az azok mellett lakó lel­készek és presbiterek evangyéliumi életőkkel, tanításaikkal s a lelki gondozás kellő mérvű gyakorlásával közvetle­nebbül s áldásosabban hassanak a hívek lelki életére s a vallás megszentelő erejét azok családi életébe is alkal­masabban bevihessék.

Az uj-városi hívek már 1843-ban, majd 1847-ben kérvényezték az egyháztanács előtt, hogy számukra egy külön imaházat káplánsággal ellátva létesítsen; mely kívánságnak azonban még sokáig nem lehetett eleget tenni. Végre a helybeli sajtó és a lelkészek sürgetései s több kegyes hívek önkéntes ajánlatai elöl nem térhetett ki tovább az egyház s 1888-ban elhatározta, hogy Újvá­roson templomot építtet s e célból az önkéntes adomá­nyok gyűjtését elrendelte, — minek következtében mingyárt az első évben 8801 frt. gyűlt össze. Ujabb lendületet adott az ügynek egyházunk nagy jóltevőjének, Kovács Ferencnek hagyománya, ki az uj templomra 22 ezer koronát rendelt fordíttatni. 1897-ben tehát az egyház ujabb határozatban mondta ki, hogy Újvároson, sőt Tabánban is egy-egy templomot kíván építtetni. A követező év nyarán tehát Sándy Gyula, budapesti műegyetemi tanár terve szerint Koncz Pál és Szabó Mihály vállal­kozók megkezdték az építést s ezzel oly gyorsan halad­tak, hogy az évi nov. 14-én a torony gombját is föltet­ték. A belső berendezés elkészültével, 1898 máj. 11-én, Kiss Áron püspök által felszenteltetett a derék építmény s a következő hóban az oda megválasztott uj lelkész, Győrfi József, is megkezdte annál működését, kinek lakása a templommal egyidejűleg szintén merőben újból készült. Az összes kiadás 42482 frt-ra rúgott. Urasztali készletre és harangokra önkéntes adományokból több mint 1660 frt gyűlt be. Krizsány Imre és neje kegyes adományai következtében pedig a templom 7490 k. költségen orgo­nával láttatott el 1904.-ben.

A tabáni templom építéséről

Az egyház-rendezési javaslatok tárgyalásai közben lelkészeink ismételten hangsúlyozták, hogy az egyház és a lelkipásztorkodás szempontjából helyesebb lenne, a régi templomok melletti kettős papságot megszüntetni, illetőleg azok egyikét megüresedés alkalmával valamelyik külvárosba helyezni ki, a régi templomok mellé pedig az ott maradó rendes lelkész segítségére állandó káplánságot létesíteni. Miután a javaslat az egyházi felsőbbségek jóváhagyását is megnyerte, Szabó János esperes­lelkész halálával 1902. az egyháztanács úgy határozott, hogy az ő megüresült hivatalát Tabánba teszi ki s az utód részére ott állít fel külön lelkészi körzetet, annyival inkább, mert az ottani építkezés már úgy is el volt hatá­rozva. Az egyháztanács ugyanis, mint említők, 1897-ben az újvárosi templom építésével együtt a tabánit is elvé­gezte, mégpedig akképen, hogy a templom építési költ­ségeit mérsékelt pótadóval kirovások utján szerezte volna be. Az egyházi közgyűlés azonban a kirovásokat nem hagyta helyben, így a tabáni templom építése akkor elmaradt s ennek eszméjét csak 1902-ben vették ismét elő, midőn az építésre Pap Imre lelkész elnöklete mellett bizottság neveztetett ki. A Következő évben a templom és paplak telkeit megvásárolta az egyház, azok építési tervezetét és költségvetését, melyeket Borsos József városi főmérnök készített, megállapította s az építést Kovács József és Hézső István helybeli vállalkozókra bízta (1903 jun. 5). November 21-én letették az alapot s másik év nyarán a Rábítz-bolthajtást is elkészítették, mely azonban augusztus 30-án leszakadt Szept. 24-én a torony gombját tették fel. A másik év tavaszán az uj Rabítz-boltozat szerencsésen felépült s minekutána a belső berendezés is elkészült, a templom dec. 10-én egészen a magunk körében felszenteltetett s benne az uj lelkész, Losonczi Endre, megkezdte szolgálatát Az épít­kezés a díszes és célszerű papilakkal együtt 74987 kor,-ba került (beleértve a bolthajtás beszakadása miatt elő állott költség többletét is), melynek jórészét (22694 k.) a hívek önkéntes adományai képezték.

A susáni templom építéséről

E templom építését korábbi javaslatok alapján az egyház Karancsi Dániel lelkész halála után végezte el, midőn t. í. elhatározta, hogy ennek hivatalát Susánba helyezi át (1906 jan.) s meghívás utján fogja betölteni. Nemsokára az uj lelkészi körzet határai is megállapít­tattak s még ez év őszén Terek Gyula ottani lelkésznek megválasztatott; egyszersmint újra lelkes felhívást inté­zett a hívekhez, hogy a kitűzött szent célra önkéntes áldozataikat hozzák meg. Az építést azonban véglegesen csak 1908 ápr.-ban határozta el az egyház. A templom és lelkészlak terveit és költségvetését most is Borsos József készítette el, az építéssel pedig Katona és Sztrucskó építészek s Szabó Lajos ácsmester bízattak meg. A város díj nélkül adott telket a templom számára (1908), melyen azonban az egyház a lelkészlakot helyezte el, a templo­mot pedig alkalmasabb helyen, a Klauzál- és Sugár-ut­cák sarkán építtette fel vasbeton bolthajtással. A templom alapjánál az első téglát 1909 junius 9-én az uj lelkész tette le. Egy év múlva a belső felszereléssel együtt tel­jesen elkészült a szép és szilárd templom s május 5-én, áldozócsütörtökön, Pap Imre lelkész-társam felszentelte azt, kinek az a páratlan, nehéz, de dicső feladat jutott, hogy egyházunkban mind a három ujabb templom tervezésé­nél s építésénél a vezető és végrehajtó intézkedéseket teljesíthette. Ez utolsó templom és paplak építése 106178 K-ba került, melyből az önkéntes ajánlatok 12005 k.-t fedeztek.