59. Vásárhelyi Őszi Tárlat

A tárlatformátum nem változott. Ötvenkilenc éven át maradt a meghívásos (illetve szabad beadásos), zsűri-rendszerrel működő, kereskedelmi ambíciókat nem dédelgető tárlatműfaj. Speciális műformáról van szó, ami a 19. század második felében kikristályosodott, klasszikus szalonkiállításból ered, igaz, hozzáigazítva a kereskedelmi és népművelői funkciókat szigorúan szétválasztó egykori művelődéspolitikához. Vagyis inkább kíván éves keresztmetszetet adni, mint piacot teremteni. A legtöbb helyen (lásd a világszerte szaporodó biennálék!) manapság már a kurátori kiállítások dívnak: a teoretikus szakember nem csak hőmérőzi az adott év termését, bemutatva a teljes spektrumot, ha ilyen, ha olyan, hanem inkább – egy erős koncepció mentén összeválogatva – saját maga írja a művészettörténetet egy-egy seregszemlével. A hatvan felé közeledő Vásárhelyi Őszi Tárlat a trendek forgószínpadát követő művészeti fősodorban egy biztos pont, nem ingovány, nem kötéltánc, hanem stabil, hat évtizedes intézmény. Lehet rá koccintani!

Rieder Gábor művészettörténész