Hazatért művek Ausztráliából

A kizárólag élő művészektől, (a galériák világát kirekesztve, ezzel az alkotó munkásságát közvetlenül támogatva) műteremből vásárló ausztrál üzletember Kratochwill Mimi művészettörténész javaslatára vásárolt kortárs magyar festményeket. A „hazatért” festmények jelentősége abban rejlik, hogy mivel ezek a művek feltételezhetően a létrejöttüket követő egy-két esztendőben már külföldre kerültek, ezért eddig nem voltak elérhetőek a magyar művészettörténészek és kutatók számára. A képeket a művészek ‑ pályájuk legkiérleltebb szakaszában ‑ eleve eladásra festették, így könnyedség, felszabadultság és frissesség érződik rajtuk. Az alkotások közös jellemzője, hogy ugyanazon időintervallumban, a kilencvenes évek elején készültek, témaválasztásukban ‑ az alföldi élet, a paraszti kultúra megragadásában ‑ megegyeznek, azonban kifejezésmódjuk jelentős változatosságot mutat.

Vecsési Sándor (1930) munkáira a könnyed ecsetkezelés és az impresszionisztikus benyomások könnyed rögzítése jellemző. Szalay Ferenc (1931) valamennyi alkotása egy-egy költemény: pasztelles színei egyfajta bensőséges realizmust kölcsönöznek képeinek. Szurcsik János (1931) kicsit vázlatosnak ható festményeiben azok frissességét munkáinak élénk színhasználata és gesztusszerű ecsetkezelése adja. Németh József (1928-1994) festményei formai kísérleteknek tekinthetőek, mivel megtalálhatóak rajtuk a nagy képek kompozíciós megoldásai, de oldottabb, bensőségesebb festésmodorban. Patay László (1932-2002) témáin visszaköszön a "nagy elődök" Tornyai János, vagy Kernstock Károly és Nyolcak munkáinak hatása. Csikós András (1947-2006) egyetlen kiállított festményén a klasszikus alföldi tájat jeleníti meg, a tél szürkésfehér árnyalatait felvonultató, sajátosan pasztózus technikával. Bazsonyi Arany (1928-2011) egy művel szerepel a kiállításon. Ezen érezhető férje (Vecsési Sándor) festésmódjának hatása, amely elsősorban a színhasználatban, de témaválasztásban is tetten érhető. Igaz az ő formakezelése inkább konstruktivista hatásokat mutat. Fejér Csabánál (1936-2002) briliánsan bravúros festőmódja fogja meg leginkább képek nézőit. Érdemes megfigyelni, hogy milyen kevés festői eszközzel mennyire a teljességet adja vissza: a kis felületen miként hangsúlyozza a tömeget és a formák plasztikai értékeit. Kurucz D. István (1914-1996) utcarészletei sajátos önreflexiók a hatvanas-hetvenes években készült festményeire. A hagyományos miliőben, a ház előtt beszélgető alakok ábrázolásai egy mára csak nyomokban megmaradt, bensőséges világ hangulatjelentései.