2014 május 8. |
A szikáncsi aranylelet feltárásának körülményeit idézi meg a Tornyai János Múzeum Korok, kultúrák, lelőhelyek régészeti előadássorozatában Bíróné Sey Katalin numizmata május 14-én, szerdán 17 órakor a hódmezővásárhelyi közgyűjteményben. A Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott muzeológusa 1963 őszén elsőként "rohant le Budapestről", amikor előkerült a közel másfélezer V. századi aranyérme a szikáncsi szántásból.
- Ez az évezred lelete, és ehhez foghatót nem is tudunk több száz évre visszamenőleg sem felmutatni - mondta el egy interjúban Bíróné Sey Katalin, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott munkatársa. 1963. október 21-én, Szikáncs határban a pulykáit legeltető Jozó Erzsébet ostorának nyelével a földet turkálva néhány "apró, sáros, sárga éremre" lett figyelmes. A lelet bejelentését követően azonnal Szikáncsra érkezett Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóhelyettese és Bíróné Sey Katalin muzeológus. Ők voltak az első szakértők, akinek Józó Erzsébet megmutatta az elrejtett kincs helyét és megkezdődhetett a leletmentés. Összesen 1439, darabonként 4–4,5 g súlyú aranypénzt került elő; a leletegyüttes összsúlya közel 6,5 kg (6446 g). A szikáncsi kincs jó húsz fontot tesz ki, ami úgy egy százaléka lehetett a hunok által beszedett bizánci adónak!
Tornyai János Múzeum | |
6800 Hódmezővásárhely, Dr. Rapcsák András út 16-18. | |
Telefon: | +36 62 242 224 |
E-mail: | tjm@tjm.hu |
Térkép: | ![]() |