Kétoldalas Barcsay-Tornyai-művet állítanak ki

Nagy Imre múzeumigazgató az alkotást bemutató szerdai sajtótájékoztatón elmondta, hogy a kuriózumra a Tornyai-hagyaték átnézése során bukkant rá. A mű Tornyai-képként szerepelt a közgyűjtemény nyilvántartásában, az alkotást kézbe véve azonban egyből nyilvánvalóvá vált, hogy a vászon másik oldalán található friss, érzékeny tájképet nem a mester festette. A Szentendre környéki dombos tájat ábrázoló alkotást a művészi jegyek és a vakráma vízszintes oldalaira feketével felfestett BJ monogram alapján Barcsay Jenő munkájaként azonosították. A képeket alaposabban szemügyre véve az is kiderült, hogy a vásznat mindkét oldalán átfestették. Tornyai színvázlata alatt egy másik tájkép ecsetvonásai fedezhetők föl, míg a Barcsay-képen egy portré körvonalai sejlenek át – közölte a művészettörténész.

Tornyai János a Csokorkötő című képéhez készített tanulmányát mutatja Nagy Imre múzeumigazgató egy kétoldalú festmény egyik oldalán. A Tornyai-kép alatt átsejlenek Barcsay Jenő egy korábban a vászonra festett tájképének ecsetvonásai.
MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

A múzeumigazgató elmondta, hogy a gyűjteményes kiállításon több kétoldalas festményt is bemutatnak, melyeken Barcsay Jenő korai munkái is láthatók. Ezek a művek azért is fontosak, mert miután a festő megtalálta egyedi, absztrakt látásmódját fiatalkori műveinek többségét megsemmisítette.

Nagy Imre múzeumigazgató mutatja az egykor a Barcsay-tájképre ragasztott leltári címkéket. A festmény egyik oldalán Barcsay Jenő egy tájképe, alatta egy portré motívumai fedezhetők föl.
MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

A különleges művet Barcsay Jenő egykori tanítványa, Blaski Márta restaurálta. A szakember elárulta, a csaknem féléves munka komoly feladat volt, hiszen a vászon mindkét oldalán két rétegben felhordott festéket kellett megóvni, lehetővé téve az alkotás bemutatását. Ezt egy speciális, mindkét oldalán üveggel borított keret teszi lehetővé, amely megvédi a festményeket, ugyanakkor szellőzik is. Problémát jelentett az is, hogy a hagyatékként a múzeumhoz került kép leltári címkéjét egykor a hátoldalon található Barcsay-tájképre ragasztották, és ide kerültek a múzeumi bejegyzések is. A szakember elmondta, hogy Tornyai János Csokorkötő-tanulmányát 1933-34-ben Szentendrén festhette, amikor Barcsay Jenővel közös műteremben dolgozott. Felesége visszaemlékezése szerint egy esős délután dáliákat rendezgetett, és észre sem vette, hogy férje vázlatot készít a szeme elé táruló látványról.

Forrás: Magyar Távirati Iroda