62. Vásárhelyi Őszi Tárlat

E fontos dél-magyarországi kulturális vállalkozást [szerk: az Vásárhelyi Őszi Tárlatot] jellemző tényezők a hagyomány és a változás fogalomkettősének relációjában vizsgálandók. […] A hagyomány vezérmotívuma mellé körülbelül két évtizede a változásra való törekvés társult a kortárs magyar képzőművészeti tendenciák bemutatásának alapfeladatával. […] Mindez együttesen adja azt a bizonyos jellegzetes helyi zamatot, amely megkülönbözteti a Vásárhelyi Őszi Tárlatot más magyarországi tárlatoktól, s évtizedek óta megmenti attól, hogy egy revüszínház változatosságával legyen kénytelen magára vonni közönsége figyelmét.

A Tárlaton ma is egyaránt jelen van a szobalevegő léptékével mérhető és az örökkévalósággal párbeszédbe bonyolódó művészet. A fáradt és a friss, a gondolatot altató és a gondolatébresztő. A szenvtelen elbeszélő és az elvont lírikus műve. Az, aki sűríti, és az, aki hígítja a látványt. Egymás mellé kerülhet a tanult ízlés csendes hangú dalnokának munkája, valamint az intelligens és akaratos fiatal generáció vagy a fősodorban lévő középgeneráció ébresztő és élénkítő alkotása. Mindez együttesen tükrözi a kor és a hely szellemét.

Gyarmati Gabriella művészettörténész