Megfigyelve mindhalálig. Kommunista bosszú négy évtizeddel később

Boga György még 1902-ben szerelt fel csendőrnek, és 1934-ben vonult nyugállományba. A Belügyminisztérium egyik, a volt csendőrök ügyeinek vizsgálatára létrehozott alosztálya – néhány veterán kommunista följelentése nyomán – 1959-ben az egykori csendőrt azzal gyanúsította meg, hogy a tanácsköztársaság bukása után, 1920-ban Makón kommunisták vallatásában, kínzásában vett részt.

A nyomozás során számos tanút hallgattak ki, csakhogy többségük – életkoránál fogva – csupán hallomásból értesült az akkori eseményekről. Végül 1960-ban bizonyítékok hiánya, valamint a gyanúsított magas életkora (akkor már 82 éves volt az egykori csendőr) miatt nem jutott vádemelésig az ügy. Ennek ellenére az idős Boga György megfigyelését tovább folytatták: az 1967-ben, 89 éves korában elhunyt személyi kartonját csak egy évvel később, 1968-ban zárta le az állambiztonság.

Vincze Gábor az egykori hivatásos tiszt, Hrabák István sorsát is bemutatta, aki 1919-ben a Nemzeti Hadsereg főhadnagyaként parancsra egy csendőrkülönítményt vezetett Szatymazra azzal a feladattal, hogy a tanácsköztársaság idején a környéken működött direktóriumok tagjait fogja el és kísértesse be Szegedre. Az akció során több kommunistát meggyilkoltak. Negyven évvel később Hrabákot azzal gyanúsították, majd vádolták meg, hogy részt vett kommunisták kivégzésében. A több tucat tanú vallomása ellentmondásos volt, a főhadnagy bűnösségét nem sikerült egyértelműen tisztázni. Ennek ellenére kötél általi halálra ítélték, amely ítéletet végre is hajtották.