Kerékgyártó céhek emlékeit őrzik a Tornyaiban

Az olyan mestereket viszont, akik az úri kocsikhoz és hintókhoz szükséges, például asztalos-, lakatos-, nyerges-, fényezőmunkákat is elvégeztek műhelyeikben, már kocsigyártónak nevezték. A fa alkatrészek megmunkálásához fejszéket, fúrókat, vésőket, fűrészeket, vonószéket, esztergát, gyalukat és egyéb szerszámokat használtak.

Hódmezővásárhelyen a ke­­rékgyártó mesterek 1777-ben az asztalosokkal, a kovácsokkal és a lakatosokkal alakítottak közös céhet, amelynek céhmestere 1815-ig a „német kerékjártó”, Fischer Mátyás volt

– fogalmazta meg Bernátsky Ferenc helytörténész, muzeológus, a vásárhelyi Tornyai János Múzeum munkatársa. Az önálló kerékgyártó céh kiváltságlevelét 1815. december 15-én erősítette meg I. Ferenc osztrák császár.

Bíró István remekrajza, parasztkocsi, 1865.
Mérete: 26,5 × 40 cm. TJM HGy ltsz.: 73.41.5.

A céhrendszer megszüntetése után, 1876-tól Hódmezővásárhelyi Kerékgyártó Ipartársulat, majd az 1900-as évek elejétől Kocsigyártó Ipartársulat néven működtek tovább, míg végül 1951-ben a Mezőgazdasági Fel­­szereléseket Gyártó Ktsz. bog­nár­részlegeként folytatták tevékenységüket.

A mesterré váláshoz a mesterremek mellett remekrajz, azaz mesterrajz elkészítését is elvárták, amely az elkészítendő munka megtervezését és bemutatását jelentette papíron. A Tornyai-múzeum Helytörténeti Gyűjteménye kerékgyártó céh nyolc remekrajzát őrzi. A kordokumentumokat Pál László restaurálta.

Délmagyarország - 2021. április 30.