Neonba öltöztetett arctalanság

Szabó Franciska Láthatóság – Közmunka című, az Alföldi Galériában továbbra is látogatható kiállításán Képiró Ágnes kurátori tárlatvezetése zárta az évet. A láthatósági mellény adja az érzékeny művész képeinek közös motívumát.

Technikai kihívásként indult a neonsárga színének megjelenítése, végül a környezetétől jól elkülöníthető láthatósági mellény lett a szociálisan érzékeny művész festményeinek közös jelképrendszere. Szabó Franciska lapunknak elmondta, kísérletezése a neonszínnel milyen felismerésekre késztette, miként érintette egyre mélyebben a társadalom marginalizált csoportjának helyzete. Mindinkább foglalkoztatta az élénk árnyalatú, láthatósági ruhadarab célja, illetve a közmunkások arctalanságának ellentmondása.

A fiatal művész úgy fogalmazott, kezdetben nem tervezett sorozatot, a 2016-ban készített első festménynél érezte meg, hogy a vártnál jóval mélyebb tartalmú a mondandója. A képzőművészeti nyelv és a tartalom egyensúlyára egyébként is állandó művészi feladatként tekint. Anélkül a Láthatóság festményei társadalmi reflexiójáról is csak sekélyes gondolatokat fogalmazhatna meg. Képiró Ágnes művészettörténész, kurátor szintén kiemelte a galéria Szőnyi utcai szárnyában elhelyezett képek szociológiai üzenetét.

Képiró Ágnes művészettörténész alkotói tárlatvezetése Szabó Franciska Láthatóság című kilállításán 2021. december 30-án, az Alföldi Galériában.
Fotó: Tábori Szilvia / delmagyar.hu

Kiegészítve azzal, hogy

Franciska festményein nem csupán olyan résztvevőket látunk, akik a közmunkások csoportjának névtelen és gyakran arctalannak tűnő képviselői. Képein feltűnnek a másik oldalon állók, olykor éppen a hatalom képviseletében, egyfajta hierarchikus viszonyt bemutatva.

A véletlen szókártyái

A 67. Vásárhelyi Őszi Tárlaton elnyert Fiatal Festők Nívódíjával egy önálló kiállítási lehetőség is járt, amely jelen esetben egy sok szempontból különleges bemutatkozás létrejöttét indukálta.

– Az alkotó a közel száz művet bemutató kiállítással zárta a Láthatóság – Közmunka projektjét, amelynek számos, soha ki nem állított eleme látható Hódmezővásárhelyen
– fogalmazott Képiró Ágnes művészettörténész, a kiállítás kurátora.

A tegnapi tárlatvezetésen egyebek mellett találomra kihúzott szókártyákkal hívta játékra a résztvevőket, egy-egy hívószó segítségével megbontva a lineáris beszámolót. Szinte a véletlenre bízta a témakörök sorrendjét, folyamatosan sejtetve az újabb tartalmi rétegeket. Így derült ki egyebek mellett az alkotói távolságtartás szándéka, hogy a művész tudatosan törekedett arra, hogy a megfestett figurák a két és fél méterszer két méteres, legnagyobb munkáin is legfeljebb csak megközelítsék az életnagyságot.

Közelebb lépve

A most 33 éves, budapesti művész alapul vette festményeihez a nyomtatott, illetve online sajtófelületeken a közmunkásokról megjelent fotókat. A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végzett alkotó különböző méretű és technikával készült festményei kitöltik az Alföldi Galéria földszinti termeinek minden szegletét. Az elmúlt öt évben készített száz festményén jól követhető, ahogy mind közelebb lépett témájához és ábrázolt figuráihoz. Néhol annyira lecsupaszította a hátteret, hogy két szín jelzi csupán a horizontot. A portrékon pedig fehér háttér erősíti tovább az egyén szerepét. Az alkotó így emelte ki a figurákat környezetükből, jelenlétüket tovább hangsúlyozva, a témát pedig időtlenebbé téve.

Délmagyarország / delmagyar.hu -2022. január 2.