Egy tatárjáráskori ékszerkincs

Kincsek a raktárból – a kéktói kincslelet és a tatárjárás címmel azt a különleges tárgyegyüttest mutatja be Kovács Bianka Gina, a Régészeti Intézet tudományos titkára, amely még a 20 század hetvenes éveiben ajándékként került be a vásárhelyi közgyűjteménybe, de a nyolc, döntően ezüstből készült vagy ezüstözött karikából, valamint egy ezüstgyűrűből álló leletanyag eredete és megtalálása a mai napig a homályba vész. A Korok, kultúrák, lelőhelyek régészeti sorozat következő előadása e szemet gyönyörködtető ékszereket, valamint a tatárjárás korának helyi, régészeti vonatkozásait mutatja be az érdeklődőknek január 31-én 17 órai kezdettel a Tornyai János Múzeumban.

A   nagy valószínűség szerint a   Barattyosi Állami Gazdaság területéről előkerült, ún. kéktói ékszerkincset a kutatások jelenlegi állása szerint egy tehetősebb társadalmi rétegből származó személy rejthette el a tatár pusztítás elől. A haj- és pántkarikákból, valamint karperecekből és töredékeikből, illetve egy ezüstlemezből készített pántgyűrűből álló „kincset” 1972-ben adták be a múzeumba, azonban csak 15 évvel később a gazdaság egy dolgozójának beszámolója nyomán próbálták a megtalálásának helyét azonosítani. A Tornyai-múzeum raktárából az utóbbi másfél évtizedben került ismét a régészek látókörébe a lelet, annak leltározást követően Hódmezővásárhely északi határrészének topográfiai felmérésének eredményeként ismerhette meg a szakma e töredékességében is jelentős, késő Árpád-kori leletegyüttest.

A Hódmezővásárhely–kéktói tatárjárás kori ékszerkincs
Tornyai János Múzeum Régészeti Gyűjtemény ltsz.: 2002.28.1-7