A holokauszt magyarországi áldozataira emlékezünk

„Mindaz, ami itt történt, botrány, amennyiben megtörténhetett, és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént.” – írta el Pilinszky János Ars poetica helyett című esszéjében Auschwitzról és a vészkorszak elképzelhetetlenségéről. Ezen idézet is olvasható a hódmezővásárhelyi zsinagóga mögött 2004-ben létesült Magyar Tragédia 1944 Kiállítóhelyen, amely a lokális megközelítést az általánossal ötvözve – sajnos országosan a mai napig egyedülálló módon – állít emléket a vásárhelyi zsidóknak, akiket elhurcoltak és megöltek. A tárlat szól a holokauszt európai és magyar kontextusáról is, és különös figyelmet szentel gyermekáldozatoknak.

2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, arra emlékezve, hogy nyolcvanegy évvel ezelőtt, 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. A magyarországi holokauszthoz, a tragédiával végződött „utolsó fejezethez” hosszú út vezetett a zsidóság – az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttének évében megvalósult – teljes egyenjogúságától az 1920. évi numerus claususon át az 1930-as évek végi zsidótörvények korlátozó intézkedésein keresztül egészen a második világháború ideje alatti teljes kirekesztettségig. Magyarország 1944. évi német megszállását követően, a magyar állam példátlan intézkedéssorozattal fosztotta meg mindennemű jogától az ország zsidó vallású vagy zsidónak bélyegzett polgárait. A gettókba való kényszerítést követően néhány hónap alatt a vidéki zsidóságot szinte teljes egészében a náci megsemmisítő táborokba deportálták és meggyilkolták.

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatának fenntartásában, a Tornyai János Múzeum, Könyvtár és Művelődési Központ telephelyeként működik maga a kiállítás, azaz az egykori zsidó iskola, illetve a zsinagóga épülete. A kulturális intézmény nagy hangsúlyt fektet a holokauszt oktatására, immár két évtizede szerves része a hódmezővásárhelyi diákok tanrendjének a zsidó kultúrával és a 20. századi magyar történelem legfájdalmasabb epizódjával való megismerkedés, „mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt…” Ahogyan évről-évre, így az idei évben is osztályok keresik fel a kiállítóhelyet, hogy tanáraik, valamint az intézmény munkatársainak segítségével emberi- és gyermeksorsokon keresztül váljon személyessé a 21. század generációjának is a holokauszt számszerűségében elidegenítő hatása.