Bútorok festett népi motívumait keltik életre

A vásárhelyi festett bútorok legkorábbi darabjai a tizennyolcadik századból maradtak fenn, közülük kiemelkedik a református Ótemplom festett bútorzata, amelyet 1732-ben gyulai asztalosok készítettek. A berendezés több mint százötven évig szolgált a templomban, később azonban sok viszontagságon ment keresztül: szürkére mázolták, majd teljesen lecserélték. A mennyezetkazettákat megóvás céljából Budapestre szállították, a bútorzat többi része pedig a padlásra került. Tornyai Jánosnak köszönhetően azonban ezek sem váltak az idő martalékává, keze nyomát őrizve szabadulhattak meg a cirkalmas, színes motívumok a szürke szín fogságából, hogy utána műterme díszeként szolgáljanak.  A vásárhelyi református Ótemplom festett bútorzata ma restaurált állapotban, teljes pompájában látja el eredeti funkcióját.

A mesterek az ótemplomi bútor motívumkincsére építkezve, átvett elemek felhasználásával a vásárhelyi festett bútornak egy sajátos stílusát alakították ki. A pingált bútorok virágkora 1830 és 1850 közé tehető. A bútorok gyedi stílusa kedveltté vált és mintául szolgált a környék más, kisebb bútorfestő központjai számára is. Jellegzetes darabjain a díszítmények meghatározott rendben helyezkednek el, a mesterek gyakran kazettába, rovátkolt díszlécek közé komponálták és vázába rendezték virágmotívumokból álló csokraikat. Jellemzően élénk, (cinóber) vörös virágmotívumok, rózsa, tulipán, és gránátalma jelennek meg a sötétkék alapszínen.